Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. június 1.
XV. évfolyam 6. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
Ódor György
Mellesleg május 1.

Igazából akkor sem féltem,
mikor volt féltenivalóm:
foglalkozásom, fizetésem –
és helyem a Parnasszuson.

Vénségemre  – akár az ország –
elszegényedtem oly nagyon,
hogy már zsigeri  óvatosság
sem fékezi indulatom.

Hiába szólnak újra rám: kuss!-
el nem némíthat félelem.
Mint rég a proletáriátus :
csak láncaimat veszthetem.

Baranyi Ferenc
Armut macht frei
lassan szürkévé kopik a víz,
alig pára bukdácsol rajta,
fény-rágta kifli a Margit híd,
árnyéka rálöttyen a rakodópartra.

a denevérek röpke pengék,
kaszabolják a sötétet,
és ahol az éj bőrét felsebezték,
a szél összeölti, mielőtt véreznének.

a szigeten még élnek a virágok,
de őszi sál már a futópálya,
ülök egy padon, magamra várok,
köröttem lábak, illatok dobbanása.

szaladnék én is, ha volna hova,
de ostoba szívem ez a város,
néha koccan neonfogsora,
mikor nekiverődik a házak homlokához.

a kapualjak levegőért hörögnek,
majd kiöklendeznek pár hasas kukát,
a földszint kettőbe rendőrök jöttek,
és elvittek minden gyerekruhát.

ez a város a házam,
itt-ott ágyam, utcák, játszóterek,
néha sort-állok kígyókonyhámban,
hogy babgulyás kenyeret egyek.

de itt születtem, itthon vagyok,
sok rokon boldog ős Pesterzsébeten,
akár izmusaik, én is fosztogatok,
vasat, rézcsövet a döglött gyártelepen.

mert nincs fűszeres, ki hitelt adna,
rozsdás rolójukra rohadt a lakat,
ócska kályhámon nejlonkanna
dorombol, lefetyel boromból,
s röhögve ropunk részeg rőzsetáncokat

Fövényi Sándor
Részeg rőzsetáncok
Csepeli Szabó Béla
AKARATOM BIRODALMA
Az idő egyszer mindent egybefon.
Nem lesz Mohács, Arad, sem Trianon…
A fájdalomból semmi nem marad,
nem lesz több vers, dal, nem lesz gondolat…
Nem lesz, ki sír és nem lesz, ki örül,
csak egy tűzgömb rohan a Nap körül…
Kamarás Klára
Látomás
Tücsökhangok felzsongó szőnyegére
gurult a hold, s lassan hozott a csend
múltból jelent, nagy fák fekete lombján
át-áttűnődő csillag-végtelent.

A falu messze volt. Egy völgyi ablak
lámpakékjéhez árnyak lengtek át,
s az árnyakból hirtelen szárnyak lettek.
Felszállt és elszállt végtelen világ.

S mint egykor gyermek, féltem e világtól,
titkaitól , melyek új titkokat
szülnek vajúdón, s mindezt oly hiába:
az ős-titok titokként ottmarad.

A falu messze volt. A völgyi ablak
álomszeméből múltba bújt a fény,
ahogy kihúny  -  ha tagadjuk is  -  minden:
élet, szeretet, gyűlölet, remény,

hamis jövő, a jókedvű tükörben
tavasz-kacsintás, s látszat-csókú nyár,
s a továbbhulló csillag-végtelenbe,
ha áthulltál, nincs, aki visszavár.

Nem vár a völgy sem, s nem várnak a csúcsok.
A Semmi vár, s dacos, őstitkú ég
nagy hullásában minden egybeolvad:
csillag, varázslat, titok, messzeség.

Tücsökhangok elzsongó szőnyegéről
gurult a hold, s ahogy gurult tovább,
riadt szívemen olykor átfutottak
nagy, bús, fekete erdőszéli fák,

s kezem a Semmi fogta: furcsa ének,
daltalan dal, fel-felnéző halott,
amelynek arcán égi, s földi titkú
ős-Nincsen fájó könnycseppje ragyog.




Lelkes Miklós
Kezem a semmi fogta…
-Jé, egy ló! – kiáltottam lelkendezve, és nem törődve a szakadó esővel,
odarohantam a fekvő állathoz. A szél lefújta esőkabátom kapucniját, de se hideget, se esőt nem éreztem, csak azt, hogy segítenem kell neki valahogyan. Simogatni kezdtem, és a füléhez hajolva suttogtam:
- Aludj szépen, nagy paci – mondtam, mert kicsinek nem volt mondható.
- De fel is ébredhetsz! – próbálkoztam, hiába.

Szepes Erika
Éjszakai


Torkomba szorult valaha egy ember.
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,
kiszáradt torkom szorongatta vadul,
ha olykor önmagamnak is hazudtam.
Mert:
A torkomba szorult valaha egy ember,
ki mindig őszinte és sohasem kertel,
hangszálaim között él, idebenn a torkomban,
csendben meghúzódva, olykor letorkoltan...
Mert:
A torkomba szorult valaha egy ember.
Egy nálam méltóbb és igazabb lélek,
ki bízik igazságban, emberségben, hitben:
Kit megváltásomra küldött a teremtő Isten.

M. Laurens
TORKOMBA SZORULT...
..................
Beszéljünk kicsit a lényegről,
egyáltalán sok tízezren hogyan
élnek meg huszonhétezerből
kettőezertizenhat tavaszán.
Mellesleg ünnep van,
csak egy kicsit elmosódott
a szín a munkások zászlaján.
Már többen ki merték mondani,
ami itt végbement magánosítás
szó alatt, több áldozatot szedett,
mint valamikor dicső ötvenhat.
Akkor hogy' is van ez, elvtársak?
Akkor ez most már titkosítható,
mert mind személyes adat,
akkor a lényegi beszéd helyett
az elhibázott mondatok
csak kísértések, hazug szavak?

Beszéljünk kicsit viszonyainkról,
tisztázzuk az esélyeket!
Aki visszakerült a putriba
és az autók között kéreget,
egyáltalán van hozzá közöd?
Mennyire vonz az érintettség,
ha fiad vagy lányod elköltözött
választott otthonába, külhonba?
Gondolsz-e rájuk néha szorongva?
Én már kidőlök a sorból,
öreg vagyok, mondhatni senki,
de nagyon fájó lenne innen
bárhová is végleg elmenni,
ha lőnek, akasztanak sem teszem.
De ma miért nem csukódik
rájuk cellaajtó, akik évtizedeken
keresztül ezt teszik velem?

Elseje van. Mellesleg ünnep.
Urak! Fogadjátok zászlóinkon
vérrel és könnyekkel szorosan
ölelő, maradék szeretetünket!





Evezőmnek, csónakomnak,
zajló vizek udvarolnak,
jégvárosokba terelnek,
forgószelekbe csomóznak,
mégsem szabad meglapulnom
vasnádasom sűrűjében,
csillaghínárba kell úsznom,
hogy megmérjem emberségem, -
s fizessek bár életemmel,
ne lelhessek addig békét,
míg nem látom meg a tenger
leggyönyörűbb partvidékét,
melyen végre megteremtem
Akaratom Birodalmát,
s bennem elménk kettős álmát,
két világ találkozását:

Odüsszeusz Kikötőjét,
s Űrhajósok Állomását...

1924-2013
Onódi Béla
Albert Lőrincz Márton: Kiszámolás
Bodó Csiba Gizella: Idősíkok
Bokros Márta: Civilizáció
Fetykó Judit:
Berti meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: Holt öböl
Kaskötő István: A kalap… a kalap!
Király Gábor: A magyarnóta
Kolev András: Vihar után
Kő-Szabó Imre: Mokrány úr utazása
Köves József: A tapadó kötőjelek
Lászlóffy Csaba: Ösztön, este
Nagy Antal Róbert: Tavaszi álom
Nógrádi Gábor: A talált eb, Bodri
Nyakó Attila: Aritmiáim
Pethes Mária: A számkivetettség légköri nyomása – Márai Sándorért
Pethő N. Gábor: Légy résen!
Ricza István: Kutyasétáltatás
Rózsa András:
Rigmus rögök Hunniából
Soós József: Felhők futása
Szegő Judit: Hajnali névsorolvasás
T. Ágoston László: Váltságdíj Béláért
Tiszai P. Imre: Játssz hát tovább
Lehoczki Károly
Teknős, vers
Füst Milán
versek
MOZART
No: 9, Zongora verseny.
II. Andantino
OLVASÓINK FIGYELEMÉBE!
Chrome és a Firefax bőngésző nem
kompatibilis a Kalákát készítő prorammal.
A tervezett látványért, kérjük használja az
Internet Explorer böngészőt.